"Ne legyen a nevem Zanza lovag, ha nem nyerem el Felhőcske kegyeit" - kiáltott fel a lovag, amikor megpillantotta a lányt. "Akár száz lovag fejét is a kardélemre tüzöm, de ha kell a hétfejű sárkánnyal is birokra kelek" - mondta fennhangon.
Így történhetett meg, hogy ottléte első napján már párbajt is vívott Rózsaszín lovaggal. Ugyanis Rózsaszín éppúgy, mint Zanza olyan írtozatos szerelemre gyulladt, hogy semmi másra nem tudott gondolni csak arra, hogy hogyan tudná elnyerni a lány kegyeit. Ráadásul még a vak is láthatta, hogy Felhőcske nagyon is szimpatizál Rózsaszín lovaggal. Amikor csak tehette ott ólálkodott a lovag körül, s zavarában, vagy hogy még inkább magára vonja annak figyelmét, mély dekoltázsából kibugyanó idomait simogatta.
Egészen Zanza lovag megérkezéséig Rózsaszín volt a kiválasztott. De csak addig. Ugyanis Zanzának egy ócska kis trükkel, nevezetesen, hogy páncélsisakjából egy fehér galambot, majd egy vörös rózsát sikerült elővarázsolnia, teljesen magára vonta Felhőcske figyelmét. Ezt nem hagyhatta szó nélkül Rózsaszín sem, s rögtön párbajt kezdeményezett.
Az éj leple alatt meg is történt a viadal, amiben nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy egyik lovagnak sem sikerül a másik fölé kerekednie. Már kukorékolt a kakas, s még mindig csattogtak a kardok, amikor Zanza lovag egy oszlop mögé került, s az oszlopba vágva szablyáját, így azt átlyukasztva, a kard vége Rózsaszín bal vállában landolt, aki ettől földre rogyott. A roggyant lovag fölé magasodó Zanza csupán annyit mondott, hogy "győztem", majd sarkon fordult és szobájába ment, mert annyira elfáradt, hogy úgy érezte, mindjárt összeesik. Rózsaszín hiába üvöltözte az egyre távolodó Zanzának, hogy inkább ölje meg, mert a viadalukban elszenvedett veresége oly nagy szégyent hozott rá, hogy neki nincs kedve egy perccel sem tovább élni. Hogy pontosan mi történt, hogyan és hova bujdokolt el a lovag, ezt mindmáig senki sem tudja. Egy biztos, másnap reggel hiába keresték Rózsaszínt, az úgy eltűnt Felhőlovag várából, mint a kámfor.