A következő nap vacsoránál Felhő lovag odasúgta Zanzának: "Hallottam már lovagi erényeidről, ezért is engedtelek be a váramba, de nagyon kérlek várd ki a lovagi torna napját, s addig ne balhézz többet, majd ott eldől kié lehet csodaszép leányom keze. De ha kíváncsi vagy a véleményemre, akkor én már most szívesen hozzád adnám őt nőül."
Mondani sem kell ezután a beszélgetés után Zanza lovag képviselte az erényt a várban. A csodaszép, de csöppet sem szűzies kinézetű Felhőcskére senki rá sem nézhetett, mert annak Zanzával gyűlt volna meg a baja.
Ennek ellenére a lovagok nap, mint nap rendeztek egymás között párbajokat, ha másért nem, akkor valamelyik várbéli fehérnép kegyéért.
A lovagi torna napjáig hátralevő időben Zanza lovag egyfajta tekintélyre tett szert az udvarban, s a háta mögött biztos befutóként tartotta számon a többi lovag.
Felhő lovag, mint azt egy jó házigazda lovaghoz illik, minden nap több disznót és marhát vágatott le, valamint zsinórban gurítatta fel pincéjéből a jobbnál-jobb nedűket.
Ráadásul a lovagok legnagyobb örömére minden nap táncolni kellett Felhőcskének, hogy a kérőket minél inkább feltüzelje a közelgő lovagi tornára.
Egy este valami szerencse folytán Felhőcske és Zanza összefutott a várbeli kertet átszelő kis hídon. Több sem kellett a lovagnak, erkölcs, ide, erkölcs oda, nem bírt, de tán nem is akart parancsolni ézelmeinek. Szorosan magához vonta a lányt, s szájon csókolta. Bármily meglepő, vagy tán nem is annyira meglepő, Felhőcske mohón viszonozta a lovag ölelését és csókjait. Ki tudja, vagyis mindenki tudhatja, mi lett volna ennek a hídon történt találkozásnak a vége, ha nem zavarja meg a légyottot az éppen arra sétáló Szomorú lovag.
A lelepleződött Zanza számára nem volt más lehetőség csak az, hogy kardot rántva azonnal kihívja párbajra Szomorút.
Szomorú azonban akkor éppen annyira, de annyira bánatos volt, mivel éppen előtte kosarazta ki Varrógizi, hogy semmi, de semmi kedve nem volt párbajozni. Így sikerült Zanza lovagnak egyetlen kardcsapás nélkül célt érnie, vagyis Szomorút megesketnie, lovagi becsületére, hogy nem látott, nem hallott semmit aminek a hídon szemtanúja volt.