Zanza lovag megdörzsölte szemét, s ahogy körbenézett elsőként Favágó, majd Lódoktor lovagokat pillantotta meg hozzá hasonlóan láncraverve. Sőt, két lovag barátja nem elég, hogy láncra volt verve, de mindkettőjük állkapcsa is fel volt pöckölve, hogy meg se tudjanak szólalni. "Mi történt, hol vagyok, s ti lovag barátaim szintén hogyan kerültetek ide?" - tette fel hangosan Zanza a kézenfekvő kérdést.
Nem kellett sokáig várnia a válaszra, mert az ajtón betóduló fekete csuklyás, fegyveresek élén érkező Felhő lovag előbb iszonyú hangosan röhögött, majd jókedvűen megadta a választ: "Mit gondoltál te félnótás lovag, hogy oly nagy előszeretettel fogadok váramba három ide támolygó lovagot, akik ráadásul azért jöttek, hogy megostromolják és kifosszák messzeföldön híres bevehetetlennek tartott lakomat? Hát nem barátom, ennyire azért én sem vagyok egygyügyű. Ráadásul, amióta idejöttetek úgy viselkedtetek mindhárman, hogy az nemhogy egy lovagtól, de még egy paraszttól is illetlen lenne. A Lódoktor feleségemre vetett szemet, te pedig Zanza a lányomra. Favágónak nem jutott családtagom, ő pedig főszakácsom szerelmére, Füstöskatára vetett szemet. Hát mit gondoltatok ti rólam?"