A szolgák, hogy enni tudjanak Favágó és Lódoktor szájából is kiütötték a pöcköt. De úgy hogy nem csak az állkapcsokat merevítő fadarab esett ki, hanem a lovagok egy-egy elülső foga is. Ettől mindketten olyan jajveszékelésbe kezdtek, hogy héthatáron túl is hallani lehetett. Hiába akart velük Zanza beszélni, azok képtelenek voltak rá figyelni.
Igaz sokat nem is tudott volna beszélni velük, mivel az egyik szolga már tömte is a szájába az ebédnek nevezett moslékot, amit Zanza csak prüszköléssel tudott valamennyire is elutasítani.
Az "étkezés" végére mindhárom lovag elvesztette minden erejét, s ha nem lettek volna láncra verve biztos, hogy mindegyik hanyattvágódik.
Ezúttal Felhő lovag kegyesebb volt hozzájuk, ugyanis megparancsolta szolgáinak, hogy hagyjanak ott nekik egy lámpást, s ha a lovag urak megígérik, hogy nem csapnak akkora zajt, akkor egyiknek sem kell felpöckölni az állkapcsát.
Elsőként Zanza lovag mondta el társainak, hogy mi és hogy történt vele. Azután Lódoktor mesélte el a saját rabul ejtésének a történetét, ami szinte szó szerint megegyezett Zanza történetével. Csupán Favágóé tért el egy kicsit, mivel őt nem hátulról ütötték le, hanem előről, s neki betört az orrcsontja is.