Pár nap elteltével már csupán egyik lábukon volt lánc, s az ételük is valamivel jobb lett. Igaz az őrök szerint csak azért kaptak jobb ellátást, mert elfogyott a moslék. Napjaikat agyuk pallérozására fordították. Volt, hogy játék a betűkkel nevezetű szójátékot játszottak, aminek az volt a lényege, hogy valamelyikük mondott egy betűt, a másik kettő pedig mondott vele egy szót. Aki gyorsabban mondott szót, a következő játékban az mondhatott betűt.
A legérdekesebb szórakozásuk pedig az volt, hogy lovagi történeteket meséltek egymásnak.
Az egyik ilyen történet, amit Zanza lovag mondott a következő volt: "Bizonyára mindenki hallott Rigócsőr lovag és Franciska szerelméről, amit a lány apja Bagolyőr lovag nem engedett beteljesedni. Hogy miért nem engedte? Ennek egyszerűen az volt az oka, hogy annak idején Rigócsőr anyukája kikosarazta Bagolyőrt. Persze a kikosarazásnak is meg volt az oka, ugyanis Bagolyőr akkoriban a fosztó lovagokhoz tartozott, akiknek nem éppen volt jó a hírük. Ahol tudtak raboltak, s a kisasszonyokkal sem éppen a legszűziesebben viselkedtek.
Egy szó, mint száz Bagolyőr nem adta a lányát Rigócsőrhöz. Franciska viszont inkább a halált választotta volna, mint hogy ne mehessen hozzá szerelméhez."
Zanza lovag egy kis hatás szünetet tartott, majd így folytatta: "Rigócsőr, mint az egy lovaghoz illik, elhatározta, hogy megszökteti Franciskát. A szerelmesek egy szolga segítségével meg is beszélték a szöktetés részleteit, és a lányszöktetés időpontjának éjszakáját is kitűzték. Hanem a szolga, aki felesküdött Rigócsőrnek, hogy annak szolgálatába áll, s ha kell az életét is feláldozza a lányszöktetés sikere érdekében, aljas módon mindent elmondott Bagolyőrnek. Ezért a szöktetés éjszakáján Franciska szobájában egy fekete csuklyás ruhába öltözve, arcát eltakarva Bagolyőr várta a szerelmes lovagot. A lány szobájából lemászva Bagolyőr lovag felfedte arcát, s egy tőrrel, a megdöbbent Rigócsőrnek rontott, s azt szívénél megszúrva halálosan megsebesítette. Rigócsőr minden erejét összeszedve, kicsavarta a tört Bagolyőr kezéből, s szíven döfte szerelmének apját. Másnap reggel a szolgák kiengedték a vár egyik toronyszobájába hét lakattal bezárt Franciskát, s elmondták neki, hogy mi történt az éj leple alatt. A lány odarohant a vár előtti tisztáshoz, ahol apja és szerelme élettelen teste hevert, s kivéve a kést Rigócsőr kezéből, saját szívébe döfte."
"S mi történt az áruló szolgával?" - tette fel a kérdést Favágó.
"Jogos a kérdés" - válaszolta Zanza, majd így folytatta: "A szolga, akinek neve Feketejános volt, átvette a vár irányítását, s egy kanász fiúval, akit ráadásul ő nevezett ki a vár püspökének, lovaggá üttette magát. Fekete lovag, mert így hívják ezt az állovagot, azóta minden bűnöző lovagot és állovagot maga köré gyűjtött, s az elmúlt években hatalma egyre nagyobb, és nagyobb lett."
Zanza itt megint körbenézett és csak ennyit fűzött hozzá: "De egy életem, egy halálom, s ne legyen a nevem Zanza lovag, ha ezt a gazembert el nem kapom, s ki nem tekerem a nyakát. Igaz előbb ki kell innen szabadulnunk, hogy a közelgő háborúban ott lehessünk."