"Ami viszont kimaradt a Lovagkor történte című műből, de még a Wikipédia sem ír le, az nem más, mint féltestvérem, Zozo lovag dicső halála" - folytatta Zanza.
"Hogyan, neked féltestvéred volt az én egyik legjobb barátom Zozo, akivel annyi, de annyi csatában együtt harcoltunk?" - tette fel a kérdést, a teljesen elképedt Favágó.
"Igen, a féltestvérem volt, ráadásul ő nekem sokat mesélt, azokról a csatákról, és lovagi tornákról, amelyekben együtt harcoltatok és mindketten jeleskedtetek" - mondta Zanza az éppen őt átölelő, s meghatottságtól könnyekre fakadó Favágónak.
"De, hogy hogy féltestvérek voltatok, s hogy lehet az, hogy én erről semmit, de semmit nem tudtam?" - ezt meséld el nekem, kérlelte Zanzát Favágó.
"Jó, ám legyen, egy ilyen jó barát kérése számomra parancs - válaszolta a lovag, majd így folytatta: - Zozo lovag apám vonalán volt a féltestvérem. Apám, a lovagok leghíresebbike, a mindenki által nagyra becsült és tisztelt Lali lovag, egy lovagi tornán pillantotta meg Szende úrhölgyet, Lelle lovag özvegyét. Az úrhölgy először kikosarazta apámat, mivel nemrégiben halt meg a férje, s még nem telt le a gyászév. Apám ostromának engedve, azonban nem sokára beadta a derekát Szende. Az ő frigyükből született Zozo. Köztudott volt, hogy ezt Lelle lovag rokonai nem nézték jó szemmel. S még a gyászév leteltelte előtt, amikor már egybekelhettek volna, Szende egyszer csak eltűnt. Soha nem került elő, s hiába kerestette mindenhol apám, nem járt sikerrel. Ezt követően Lelle lovag familiája nevelte fel Zozot, akit apám soha többé nem láthatott. Én is csak már meglett lovagként ismerhettem meg, s mesélhettem el neki az apámtól ismert történetet" - fejezte be Zanza.