Favágó lovag már majd kibújt a bőréből, annyira várta, hogy ő is mesélhesen családjáról egy olyan történetet, amit nem lehet olvasni a Lovagkor történte című műben, de még a Wikipédiában sem. "A mi családunk történte is nyitott könyv - kezdte mondandóját. - De apámról, a híres Tasziló lovagról csak kevesen tudják, hogy amikor a tóközi csatában megsérült, s mint foglyot előbb a Sziklavár kórházába, majd a vár tömlőcébe vitték, anyám Gizella kisasszony szabadította ki. Még pedig nem is akármilyen fortéllyal. Ugyanis Gizella álruhába bújt, vásárolt egy hamis ajánlólevelet, s egy hamis anyakönyvi kivonatot, s mint konyhalány kezdett dolgozni a Sziklavárban. Gondolhatjátok egy olyan finom úrhölgytől mint ő, mekkora áldozat volt mindez. Már egy éve is volt, hogy ott dolgozott, amikor az egyik börtönőrnek megakadt rajta a szeme, s olyan szerelmes lett anyámba, hogy az életét is feláldozta volna érte. Természetesen anyám szíve csakis kizárólag Taszilóért dobogott, ezt senki nem merné még csak megkérdőjelezni sem. Egy szó mint száz, Gizella hónapokig hallani sem akart arról, hogy az őrrel, akár csak egy percig is kettesben maradjon. Aztán úgy tett, mint aki beadja a derekát, s annyit engedett Alfrédnak, mert így hívták a börtönőrt, hogy az megmutassa neki a munkahelyét. Annak ellenére, hogy ezt tiltotta a börtön szabályzata, Alfréd szinte cigánykereket vetett örömében, s megígérte anyámnak, hogy minden rabot bemutat neki, sőt elmeséli mindegyik történetét, s azt ki hogyan, miért került oda. Amikor eljött a nagy nap, anyám csinosan kiöltözött, hajába pedig egy különleges hajtűt tett. Amikor a rabok bemutatásánál odaértek apám cellájához, Gizella szíve akkorát dobbant, hogy azt hitte mindjárt hanyattvágodik. Erőt véve magán, amíg a börtönőr mindenféle fals és véres szöveget nyomott apámról, úgy izgett mozgott, hogy a hajtű kiessen a hajából. Persze Tasziló lovag, amikor megpillantotta Gizellát, mindjárt tudta, hogy nem csak szerelmét, de megmentőjét is láthatja. Igen ez a hajtű egyben tőr is volt. Így Tasziló egyik nap, amikor Alfréd vitte az ebédnek nevezett száraz kenyeret és vizet, s ezért kinyitotta a vasajtót, gyorsan nyakon szúrta, s kiszabadult a zárkából. Majd a másik, a börtön bejárati ajtajánál szolgálatot teljesítő őrt is leszúrta, s annak ruhájába bújva szabadon kelt fel-alá a várudvaron. Nem akart csak úgy a puszta életét mentve elrohanni, amikor a hosszú raboskodása alatt megesküdött, ha egyszer kiszabadul, akkor kardélre hányja Sziklavár urát, a hírhedt, s legvéresebb kezűnek tartott Szikla lovagot. Nem is kellett sokáig várnia, ugyanis Szikla épp a vár udvarán sétálgatott és magyarázott pár szájtáti apródnak. Tasziló odaugrott, s előbb az apródokkal végzett, majd felfedve kilétét a teljesen megrökönyödött Szikla nyakának szegezte a tőrt, s a vár kapuja felé indult vele. Kiérve a vár előtti tisztáshoz, Tasziló elengedte a lovagot, s közölte vele, hogy most pedig párbajozni fognak, ami egészen addig tart, míg egyikőjük ki nem leheli a lelkét. Ez a párbaj nem kis vakmerőség volt apámtól, hiszen mondanom sem kell eléggé le volt gyengülve a több, mint egy évig kapott börtön koszttól. De nem lett volna ő Tasziló lovag, ha egyszerűen csak leszúr egy lovagot, még ha az nevezetesen ellenség is" - mesélte el, szinte egyszúszra Favágó, majd egy kis hatás szünetet tartott.