"Ráadásul Szikla lovag iszonyatosan jó vívó hírében állt - folytatta Favágó. - A Lovagkor történte című műben olvasható szócikk is kiemeli, hogy bajvívásban számtalan lovagot vágott ketté. Köztük sajnos apám egyik legjobb barátját is, Virág lovagot, akinek apám nem kevesebbet köszönhetett, mint az életét. Ugyanis a szőlőcukori csatában, hátulról egy kaszás paraszt éppen apámat akarta miszlikbe vágni, amikor Virág egy fáról a paraszt nyakába ugrott, s késével levágta annak hitvány fejét."
"Mit keresett Virág lovag egy fa tetején? - tette fel a kézenfekvő kérdést Lódoktor.
"Azt kémlelte, hogy vajon van-e az ellenségnek valahol a távolban utánpótlása" - adta meg a választ Favágó, majd így folytatta: "De térjünk vissza Szikla lovag és apám Tasziló lovag párbajára. Pár perce vívott csak a két lovag, amikor Szikla hihetetlen ügyesen apám arca felé suhintott, és olyan mélyen megvágta, hogy a nyoma egész életében látszódott. Minden róla készült képen megnézhetitek. Természetesen ekkor már a várban élők apraja és nagyja a tisztáson volt, s drukkoltak uruknak, Sziklának. Kivéve egyetlen embert, az én leendő drága anyám Gizella, aki odarohant sebesült apámhoz, és csókjával,s könnyeivel mosta ki annak sebét. Ezt látva Szikla lovag egészen meghatódott, hogy van olyan hölgy, aki élete kockáztatásával is, de tanúbizonyságot tesz szerelméről.
Más esetben biztos, hogy kardélre hányta volna anyámat, de most csak annyit mondott, tömlőcébe vele.