"A csóktól és könnytől újult erőre kapott Tasziló neki rontott ellenfelének, s alig pár percnyi küzdelem után jobb vállát vágta meg - folytta Favágó. A vágástól Sziklának kiesett a kezéből a kardja, apám pedig nyakához szegezte fegyverét. De a lovagiasság szabályait betartva apám visszapöckölte Taszilónak a kardját. Órákig tartott a küzdelem, már mindketten vérben úsztak. Apám, talán utolsó erejével, egy végső, amolyan egy életem, egy halálom, nekem már minden mindegy támadást intézett. Ez meglephette Sziklát, mivel apám előre szegezett karddal távolról futott neki a lovagnak, s egyenesen átdöfte annak szívét. Mondanom sem kell milyen síri csönd lett ott a mezőn. Tasziló győzelme után, tántorogva a várbörtön felé ment anyámért, hogy együtt menjenek haza" - mesélte Favágó, majd egy kis hatás szünet után folytatta.
"Anyám mesélte, hogy apámon összesen huszonhét kisebb-nagyobb vágás volt. Amint felépült apám ebből a nem mindennapi párbajból, megtartották a hetedhétországra szóló lagzit. Ezt követően apám lovagi sikert sikerre halmozott, ahogy az a Lovagkor történte című műben is olvasható. Anyámmal pedig boldogan éltek több mint húsz évig, míg apám meg nem halt" - fejezte be Favágó.
"Ne haragudj de nem tudom melyik lovagi tornán, vagy csatában halt hősi halált Tasziló lovag?" - kérdezte Lódoktor.
"Nem is tudhatod - mondta Favágó -, mert se nem tornán, se nem csatában halt meg, hanem egy egyszerű foghúzásban. Orvosi műhiba volt, habár a vizsgálat azt hozta ki, hogy apám későn fordult orvoshoz, s addigra már a gennyes fogágyból felment az agyába a genny. Hogy ez így volt, nem így volt,s nem értek hozzá" - legyintett könnyeivel küszködve Favágó.