"A mi családunk történte is telis-tele van olyan érdekességekkel, ami nem olvasható egyetlen könyvben sem - kezdte mondandóját Lódoktor. - Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy familiámról, ha minden hősi tettet és érdekes történtet leírtak volna, akkor egy teljes kötet is kevés lenne a Lovagkor története című sorozatban. De hát ez már csak így van minden orvos családban. Most csupán egyet ragadok ki, amit apám Doktordoktorovics mesélt el a halálos ágyán. Előre bocsátom, hogy a történet, amit most hallani fogtok, annyira hihetetlen, hogy én is csak mosolyognék rajta, ha nem az apámtól hallottam volna. Egy nap várunk udvarára két hatalmas fekete, címeres hintó fordult be. Az elsőből vagy tíz tetőtől talpig páncélos, teljes vértezettel felfegyverzett lovag szállt ki, s ugrott a másik hintó elé sorfalat alkotva. Ebből a hintóból, pedig nem más, mint a mi nagy és bölcs királyunk MMXXIV Richárd szállt ki. A vendég elé siető apám, megpillantva királyát, a lovagi ettiketnek megfelelően azonnal hasravágta magát. S úgy hason fekve egy életét egy halálát ura kezébe ajánlotta. A király pedig így szólt hozzá: hagyjuk a protokollt, ülj be mellém, s azonnal indulunk célunk felé. Apám éppen csak egy csókot adott hitvese, azaz anyám Terézia arcára, s már ugrott is be a hintóba. Az alig pár perc alatt lezajlódott vendégség nem is lett volna annyira különös, ha utána apám nem pont egy év múlva tért volna haza. Hogy mi történt az egy éves távolléte alatt senki nem tudta. Egészen a halálos ágyán nem beszélt róla senkinek, még anyámnak sem. Ekkor viszont hosszan, nagyon hosszan, minden apró részletet elmesélt anyámnak és nekem. Viszont én most, hogy véletlenül se untassalak benneteket kedves lovagtársaim, csupán dióhéjban mondom el mi történt Doktordoktoroviccsal.
MMXXIV Richárd már a hintóban tájékoztatta apámat feladatáról. Így az megtudta, hogy a királyság több pontján az égből alászállva, furcsa járművekkel érkező ember kinézetű idegenek tüntek fel, akikkel három évig semmilyen kapcsolatot nem sikerült létesíteniük. Ha találkozott is valaki velük, az azonnal köddé váltak, mintha ott sem lettek volna. Sokáig azt hitték, hogy az emberi képzelet tréfái csupán ezek a lények, míg nem egy nap egy csodaszép, fiatal pásztorlánykával látták egyiküket sétálgatni. Ezt jelentették a királynak, aki elrendelte, hogy haladéktalanul hozzák elébe a lánykát" - itt Lódoktor hatás szünetet tartott, s jelentőségteljesen körbenézett.