"Hanem a lányka néma volt, ráadásul egyszerű származása miatt a jelbeszédet sem ismerte - folytatta Lódoktor. - Így a király sem lett sokkal okosabb, attól hogy elé vitték elé a pásztorlánykát. Ha csak azzal nem, hogy feltűnt neki, hogy a lányka hasa szépen kerekedik. Ezt meg is vitatta orvosaival, akik a lányt az ilyenkor szokásos terhességi vizsgálatoknak vetették alá, s megállapították, hogy bizony kisbabát hord a szíve alatt, s körülbelül az ötödik hónapban lehet. A pásztorlánykának, Hannának ott kellett maradnia az udvarban, mert a király arra számított, hogy így oda tudja csalogatni a kedvesét, azaz az idegent. Sikerült is odacsalogatnia, de nem úgy, ahogy azt MMXXIV Richárd képzelte. Egy este, amikor éppen lefeküdt, s már majdnem elaludt, hatalmas üvöltözés ugrasztotta ki az ágyból. Amikor kirohant a szobájából mindenhol hullákat és földön fetrengő sebesülteket látott. Nem kellett sokáig várnia, hogy megtudja mi is történt az udvarában. Hirtelen, szó szerint a semmiből ott termett előtte egy, legalább kétszer akkora teremtmény, mint ő, akinek egyik kezében egy fénylő kard volt, másik kezével, pedig a pásztorlányka kezét fogta. A kardot a király szívének szegezte, amikor a mindaddig néma Hanna felsikított, majd azt mondta, ő a mi királyunk, kérlek ne bántsd. Az idegen erre végig nézett a királyon, s éktelen nevetésben tört ki. Majd Hannával kézenfogva mindketten eltűntek szó szerint a semmibe" - mondta a szájtátva figyelő barátainak Lódoktor lovag.