Másnap reggelre kicsit jobban lett Zanza lovag, igaz nem igen volt a testén olyan hely, ami ne lett volna kék-zöld. "Sajnálom, hogy nem sikerült a tervünk, pedig olyan jó volt, kár érte" - mondta barátainak szomorúan Zanza. Azok nem akarták megbántani a még mindig félhalottnak tűnő Zanzát, így csak bólogattak, s mint a varjak károgtak, hogy kár-kár, nagykár.
Egyszer csak kivágódott a cella ajtaja, s Felhő lovag állt ott előttük, rettentő dühösen.
"Ti gazemberek, legeslegszívesebben mindegyiteket megszabadítanám a fejétől, hiszen olyan üresek azok, hogy kongnak csak, mint a nagyharang a főtéren - mondta mennydörgő hangon Felhő. Majd így folytatta: Ezentúl a napi háromszori étkezést lecsökkentem kettőre, s mindkét lábatokat és kezeiteket újra láncra veretem. Majd megtanuljátok, hogy innen nem lehet megszökni. Itt fogtok elpusztulni" - fejezte be mondandóját Felhő.