Favágó és Zanza sem sokáig bírta, s ők is egy életem egy halálom felkiálltás után odaültek enni az asztalhoz.
Zanzának evés közben eszébe jutott, hogy az őrök nem zárták be az ajtót. Gyorsan odafutott, hogy erről megbizonyosodjon, és mégnézze tényleg tiszta-e a levegő. Tiszta volt, nem volt sem a zárkaajtó előtt, sem pedig a szintén nyitva hagyott tömlőcajtó előtt sem senki.
"Nem értem, nem értem" - jött vissza felfedező útjáról Zanza, aki csak ennyit dünnyögött.
"Rá se ránts haver! Amíg ilyen vendéglátásban van részünk úgy sem megyünk sehová" - mondta a jófajta bortól és pálinkától megittasulva Favágó.
"Amondó vagyok én is" - toldotta meg Lódoktor, aki éppen egy pirosra sült vaddisznó combjával birkózott.
A lovagok két álló napig tömték magukba a finomságokat, amikor pedig kidőltek a jó kis nedűktől hangosan horkolva édesen elaludtak, hogy pár óra szünet után újra folytassák a tivornyázást.
A második napon egyszer csak megjelent az ajtóban Felhő lovag és kísérete.