De mielőtt az erdő vadjai odaértek volna lovagunk, mint aki mély álomból ébred, megdörzsölé szemét, majd körbenéze. De hiába néze, semmi különöset nem láta. Emlékezetében halványan derengett valami, hogy ő bíz Hasonszőr lovaggal el akart, vagy tán el is indult, hogy egy paripát szerezzen magának, amivel aztán végre csatlakozhat a fekete lovagokat összecsapni készülő csapathoz. De mi történt, mi történhetett? És egyáltalán hol van Hasonszőr lovag?
Zanza lovag hosszasan vakargatá okos homlokát, míg végre derengeni kezd, hogy Hasonszőr lovag barátja, valami olyasmit mondott, hogy Varangyőr lovaghoz kell menniük új paripáért. Hogy mindez eszébe jutott, nem is gondolkodott tovább, hanem felugrott, legalábbis fel szeretett volna ugrani a fatövétől, ahová még lovag társa támasztotta. De jaj-jaj és jaj olyan sajgó fájdalmat érzett jobb lábában, hogy azonnal visszacsusszant, sőt nem csak csusszant, hanem hanyat is dőlt, s olyan jajveszékelésbe kezdett, hogy még tíz, de az is lehet, hogy húsz kilométerrel odébb is tisztán hallani lehetett azt.
S talán ez a hangos jajveszékelés lett a szerencséje, mivel a légvonalban tíz, de az útvonaltervező zöld békák szerint húsz kilométerre lakó Favágó lovag is meghallota. S mivel minden lovag ott segít ahol tud, így Favágó is felpattant falovára és a hang irányába vágtatott.