Így ért véget Zanza lovag és két barátjának fogsága. Vagyis egészen pontosan amikor kimentek a várkapun Lódoktor javaslatára egy szerény lovagi ünnepséget csaptak, egy közelben található csapszékben. Ahol kivel, kivel nem, a vándorszínészekkel futottak össze. Fel is lángolt a szerelem Lódoktorban Esthajnalcsillag iránt, Zanza lovagban pedig Felhőcske iránt. A lovagok most megtudták a színésznők igazi neveit is, Esthajnalcsillagot Rozáliának, Felhőcskét meg Katinkának hívták. A két lovag azonnal elkezdte csapni a szelet, de Rozália hamar leintette őket: "A szép szavakat mi színésznőcskék csak a színdarabokban szeretjük, a való életben inkább a tökös legényeket díjazzuk. Úgyhogy szabad a pálya, lehet velünk cicázni."
Több sem kellett a lovagoknak a kocsma különböző zugaiba el is vonultak "cicázni". Nem is nagyon látták egymást három éjjel, három nap.
Természetesen Favágó lovag is talált magának egy művésznőt, Dadogós Ritát. Hogy miért hívták Dadogósnak, hát azért, mert dadogott. S mivel rengeteg színdarabban, de főként vígjátékban van dadogós szerep, így Ritának is szép számmal akadt munkája a világot jelentő deszkákon.
A lovagok talán még tovább is szívesen "cicáztak volna, de a színház igazgatója Füstöstóni felhajtott egy munkát az egyik távolabbi városban, Zimankóban, ahol három napig tartó vásárt rendeznek. A szerelmesek így búcsút intettek egymásnak, s mindenki ment tovább a maga útján.