Egy útelágazásnál a lovagok is búcsút intettek egymásnak, hogy mindegyikük elvágtasson a saját várába. Mielött külön utakra mentek megfogadták, hogy legkésőbb egy év múlva újra találkoznak, hogy méltó módon megünnepeljék szabadulásukat. Abban azonban nem tudtak dűlőre jutni, hogy melyik lovag várában legyen a lovagi lakoma. Ezért Zanza javaslatára sorsot húztak, így esett a választás Lódoktor várára.
Lódoktor ment jobbra, Favágó balra, Zanza pedig egyenesen.
Alig ment egy-két mérföldet Zanza lovag, amikor megérkezett Csöndfalvára. Az utcákon lovagolva, hiába kérdezett bárkit, senki nem válaszolt kérdéseire. Az emberek félrehúzódtak vagy elfutottak előle. Páran pedig heves mutogatásban törtek ki kérdései kapcsán. Amikor már az útjába került tizedik mutogató is heves mozdulatokkal, ugyanabba az irányba lóbálta a kezét lovagunk megpillantott egy várat. "Na mégis jó helyen járhatok, hiszen egy várban csakis egy lovag lakhat" - gondolta, s vágtára fogta lovát.
A vár kapujában már várta Csönd lovag, akinek szolgái már jelentették az idegen, azaz Zanza érkezését. "Mi szél hozott erre, ahol még a bagoly sem jár, mivel még ő is rosszul érezné magát, hogy senki nem érti és hallja a huhogását?" - kérdezte üdvözlés helyett Csönd lovag.