"Mesélj el mindent, amit nagyapádtól hallottál. Minden részlet érdekel, a legapróbb is. Ugyanis a Felhővel történő bajvívásom után, igaz feltéve, hogy életben maradok, okvetlenül elmegyek Varangyőrhöz. Olyan, de olyan kíváncsi vagyok" - lelkendezett továbbra is Zanza.
"Hát az úgy volt, hogy egy este nagyapámnak, Csöndescsönd lovagnak jelezte a várőrség, hogy egy ismeretlen lovag éktelenül dörömből a várkapun, s azt kiabálja, hogy engedjék be. Nagyapám azonnal köntösbe bújt és leszaladt a kapuhoz, hogy fogadja a lovagot. A híres, mindenki által nagyra becsült Zöld lovag ült ott a kapunál lóháton. A lovag le sem szállt a lóról, csupán annyit mondott Csöndescsöndnek, hogy mutassa meg az utat, ami Varangyőr lovaghoz vezet, mert neki fontos, nagyon fontos küldetése van MCMXXII. Richárdtól, s egyetlen vesztegetni való perce sincs. De ha élve visszatér, akkor ígéri, hogy meglátogatja Csöndescsöndöt. Nagyapám úgy, ahogy volt, köntösben lóra pattant és egészen Zimi erdő széléig kísérte a lovagot. Telt, múlt az idő, napra pontosan egy év és egy hónap telt el, amikor megint éjjel a várőrség riasztotta nagyapámat, hogy valaki, olyan emberformájú, mindenhol vérző egyén ott fekszik a kapu előtt és nyöszörög" - itt Csönd lovag hatás szünetet tartott, s annyira kiszáradt a torka, hogy egy egész üveg bort benyakalt egy húzásra.
"Meséld tovább, ne hagyd abba" - sürgette Zanza.
"Hogyne, hogyne mondanám. Ott tartottam, hogy nagyapám felkelt, s odasietett a kapuhoz, ahol tényleg egy annyira összevert valakit látott, hogy szinte nem volt semmi emberi formája. Nézte nézegette a szerencsétlent, s kiadta a várőrségnek keltsék föl a vár orvost. Biztos valami jó kis kocsmai verekedésbe keveredett, gondolta. Már majdnem sarkon fordult, hogy visszabújjon ágyába, amikor a nyakában észrevette a lovagi jelvényt. Még jobban fölé hajolt, de a lovagot csak nem ismerte fel. A nyakában lévő jelvény azonban felfedte az ismeretlent, nem más volt, mint a leghíresebb és legbátrabb lovag, azaz Zöld lovag" - mára ennyi elég, hiszen teljesen kiszáradt a szám, fejezte be a mesélést Csönd lovag.