Hiába nógatta Zanza Csöndet, az felhörpintett, egy húzásra még egy üveg portóit, majd az asztalra dőlt, s iszonyatos hangos horkolásba kezdett. Másnap reggel aztán Csönd és Zanza reggeli gyanánt felhörpintett egy-egy üveg nedűt, amit szintén nagyon jó minőségű pálinkával gyorsítottak, majd jóízűen beszalonnáztak.
Közben Csönd lovag már folytatta is a nagyapjától hallott történet mesélését: "Nagyapám, a híres Csöndescsönd lovag ráeszmélve, hogy az előtte fekvő agyonvert ember nem lehet más, mint Zöld lovag, maga futott a várorvos szobájába, akire szinte rátörte az ajtót. A fél, vagy talán még teljes álomban lévő orvos aztán, úgy ahogy volt pizsamában hálósapkában mezítláb rohant nagyapám után, annak szobájába, ahová Zöld lovagot az őrség hordágyon bevitte, s óvatosan nagyapám ágyába fektette. Az orvos, azaz Sztetoszkóp, hosszan, nagyon hosszan vizsgálta a lovagot. Több óráig is eltartott a vizsgálat, amit nagyapám nemegyszer félbe szakított, na mi van már kérdésével, és amire rendszerint csak azt a választ kapta, hogy mindjárt, mindjárt végzek. Sztetoszkóp végül közölte, a lesújtóbbnál is lesújtóbb diagnózist. A lovag összes bordája eltört, ráadásul a mája is sérülhetett az ütlegektől, és már csak csupán hab a tortán, hogy kezei, lábai is töröttek, s a feje is nem egy helyen betört. Ezek után egy fabatkát sem adnék az életéért, mondta az orvos. Erre nagyapám nagyon dühös lett, s fülénél fogva felemelte Sztetoszkópot, s azt üvöltötte neki: ha Zöld lovagot nem gyógyítja meg, puszta kézzel tekeri ki a nyakát. Majd úgy bevágta maga mögött a tömör tölgyfa ajtót, hogy az kiesett a helyéből.
A megszeppent Sztetoszkóp hangos imádkozás közepette, rögvest nekiállt Zöld lovag életre keltéséhez. Szinte az egész embert sínbe rakta, bepólyálta, s különböző kencefincékkel kenegette. Nagyapám minden nap többször is bement a szobába, s érdeklődött, Zöld hogyléte felől. Amikor bement egyszer sem felejtette el, hogy Sztetoszkóppal közölje mi vár rá, ha nem tudja meggyógyítani barátját. Hogy ezt komolyan gondolta, vagy nem, nem tudom, nagyapám erről soha nem beszélt" - mondta Csönd, akinek rendszerint, így most is kiszáradt a szája.