Felhajtva pár üveg borocskát, Csönd így folytatta: "Nagyapám örömében üdvrivalgásban tört ki, s lovagi táncot lejtett Zöld lovag ágya körül. Közben szegény Zöldet párszor úgy magához szorította, hogy annak ettől megint eltörhetett egy-két nemrégiben összeforrt csontja. Majd a tánctól kifulladt Csöndescsönd egy székre rogyott, és kiadta szolgáinak az ukázt, hogy tegyék meg az előkészületeket, mert itt nem sokára világra szóló lovagi lakomát csapnak Zöld lovag felépülésének tiszteletére."
"És mit mesélt Zöld lovag nagyapádnak, arról hogy hol járt, mit látott, mit tapasztalt, kikkel találkozott?" - kérdezte türelmetlenül Zanza.
"Rendben, mesélem már, de nem te kérted hogy minden apró részletre térjek ki - dünnyögte Csönd. - Szóval, újabb napok teltek el, mire Zöld lovag szakadozva, de el tudott kezdeni folyamatosan beszélni. Már a Zimi erdőben, ami Csöndfalva határában található, hónapokat bolyongott Zöld. A zord erdőben először összetalálkozott az emberi nyelven beszélő medvékkel, akik nem bántották, csupán megkergették, hogy mielőbb hagyja el az ő területüket."
"Mi az, hogy emberi nyelven beszélő medvék?" - még soha nem hallottam róluk, vetette közbe csodálkozva Zanza.
"Pedig ember emlékezet óta itt élnek a Zimi erdőben - válaszolta Csönd. - Ezek a medvék nem jó medvék, félelmetesek. Ha valaki emberfia kerül a karmaik közé, az csak nagyon ritkán ússza meg épp bőrrel. Azt is suttogják ezekről a medvékről, hogy az embert is megeszik. Réges-régen még sok ember eltűnését írták a számlájukra, de manapság már szinte senki nem merészkedik, nem hogy a medvék, de még a Zimi erdő közelébe sem. Ez alól kivételek a mi falunkbéli fiatalok, akik virtusból fogadásokat kötnek, s bemerészkednek ebbe a zord és sötét erdőbe. Eddig, akik hazatértek közülük, úgy össze voltak verve, hogy a szülő anyjuk nem ismert rájuk. S mind arról mesélt, hogy ezek a medvék nem ismernek irgalmat, s emberi hangon beszélnek, illetve káromkodnak."
"S hogy hogy nem bántották Zöld lovagot?" - tette fel a kézenfekvő kérdést Zanza.
"Bizonyára, mint mindenki más ők is hallottak a hős, a rettenthetetlen, a félelmetes, a legerősebb, a legbátrabb, a mindenkit kardélre tűző, királyunk hűséges lovagjáról, Zöld lovagról" - adta meg a kézenfekvő választ Csönd.