"S a medvék után?" - kérdezte, már-már toporzékolva az izgalomtól Zanza.
"Hát, hát, hát, ja persze - mondta vontatottan Csönd. - Tovább ment a Zimi erdőben."
"S mi történt vele?" - sürgette Zanza lovag.
"Ha állandóan a szavamba vágsz soha nem jutok a végére - jegyezte meg kissé sértődötten Csönd. - Na egy szó mint száz, ahogy nekem hős nagyapám Csöndescsönd lovag elmesélte, Zöld lovag tovább ment a Zimi erdőben. De itt ekkor már nagyon lassan haladt, mert az emberi nyelven beszélő medvék elvették, pontosabban mondva ellopták tőle táltosát, így gyalog kellett átvágnia a sűrű, sötét, félelmetes erdőn."
Zanza lovag megint sürgetni akarta Csöndet, de mielőtt kimondta volna, hogy gyorsabban, elharapta a szót, s inkább indítványozta egy kupa bor megivását.
A nedű jót tett Csöndnek, mert egy kicsit gyorsított a történet elbeszélésében: "Egy álló hónapig ment tovább Zöld, aki puszta kézzel hajlította el maga elött a magas fákat, és átúszott minden útjába kerülő folyót, átvágott minden mocsáron és nádason. Nem volt olyan természeti akadály, amit ne küzdött volna le könnyedén, ahogy az egy lovaghoz illik. Enni pedig azt evett, amit ez a zord erdő kínált, leginkább gilisztát és falevelet, néha pedig hernyót, békát, vagy éppen fekete sáskát. Szóval, körülbelül egy hónap múlva, a sötét erdőből egy tisztásra ért. De alig nézett körbe, azt érezte, hogy a fején, majd az egész testén valami furcsa lények ugrálnak. Nem bántották, inkább csak ugráltak rajta, s közben csiklandozták, ahol csak érték. Zöld, hogy lerázza magáról őket hanyatvetette magát, s úgy vonaglott a földön, mintha hanyattfekve palotást járna. A csiklandozó makik, mert így hívták őket, addig csiklandozták a lovagot míg az el nem ájult. Arra tért magához, hogy egy maki mászkál fel-alá a mellkasán, s közben egy lúdtollal az ő állát csiklandozza. Lovagunk ekkor gyorsan talpra ugrott, a maki pedig a földre esett róla. Pontosabban nem esett, hanem a hátsó két lábára pottyant, ahonnan felnézve a lovagra, neki szegezte, abban a pillanatban legkézenfekvőbb kérdést, vagyis azt, hogy mi járatban van az ő földjükön, s egyáltalán hogy jutott el oda, amikor arra csupán évszázadokkal azelőtt járt ember. Mert mióta Fekete lovag erre járt, hogy Varangyőr lovagtól megszerezze... Nem fejezte be a mondatot Csikimaki, mert ő volt az, a makik királya. Hiába kérdezte Zöld lovag, szépen, nyályasan ugyan már árulja el neki, mit is akart megszerezni Fekete Varangyőrtől. Csikimaki egy szót sem szólt többet, s maki nyelven utasíthatta alatvalóit, hogy üldözzék el földjükről a lovagot, mert azok éktelen visítozásba kezdtek, s mérges gombákkal kezdték dobálni a lovagot" - fejezte be Csönd, akinek ezúttal minden eddiginél jobban kiszáradt a szája, szó szerint vattát köpött.