Mire Favágó lovag két nap alatt odavágtázott falován Zanza lovaghoz, az már eszméletlenül hevert a földön, s éppen egy róka család készült belőle falatozni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy lovagunk, aki a fekete lovagok elleni csatába készült, teljes harci díszbe volt öltözve, vagyis páncélba, aminek meg, illetve szétrágásával nem éppen bírt a róka család. Szó szerint egyre-másra tört ki mindegyik foga. Ennek ellenére nem adták fel, mivel éhségük nagyobb volt, mint fájdalmuk, amit a fogak kitörése okozott.
Favágó megérkezésekor, már annyira dühösek voltak, illetve annyira megvadultak a rókák, hogy neki támadtak. Hát mondhatom jóval kezdtek ki, mert a lovag egy kard suhintással levágta az összesnek a fejét. Szám szerint tizenegy róka koma feje hevert az összecsapás után a porban. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a közelben lakó sakálok nagy-nagy örömére, akik egy hétig minden nap karnevált rendeztek a tetemeknél, s degeszre tömték a bendőjüket.)
Amikor Favágó lovag így rókátlanította a terepet, odahajolt Zanza lovaghoz, s csak hosszas vizsgálódás után tudta megállapítani, hogyha nagyon haloványan is, de csak-csak pislákol abban az élet. Lehámozta róla páncélját, majd kulacsából egy cseppnyi pálinkát öntött az arcára. Erre Zanza kinyitotta a szemét, jelezve, hogy él, de fájdalmában rögtön vissza is csukta. Favágó nagyon óvatosan, mint egy hímes tojást felrakta paripájára, s hazafelé vette az irányt.