"A makik birodalmából való kiüzetés után Zöld lovag újra a zord erdő sűrűjébe vetette magát - folytatta pár üveg bor lehúzása után, megmenekülve a kiszáradástól Csönd lovag. - Hanem nem ment sokat, mert a fákról mérgeskígyók hulltak rá, amelyek rátekeredtek, s addig szorították, ameddig lovagunk el nem ájult. Hogy, hogy nem halt meg, ezt ő sem tudta. Tény, hogy egy hatalmas fa alatt ébredt, jobban mondva tért magához. Szeméből az álmot, vagy inkább kábultságot kidörzsölve, egy furkósbottal felszerelkezett orangutánggal nézett farkasszemet. Még egyszer megdörzsölte a szemét és ekkor vette észre, hogy a majom mögött számtalan orangután sorakozott fel, szintén furkósbottal felfegyverkezve. Na ennek fele sem tréfa gondolta Zöld lovag, s megadásként feje fölé emelte a kezeit. De hiába emelte fel a kezeit, a majmok neki estek, és ütötték, ahol érték. A túlerővel hiába is próbálkozott szembeszállni szegény lovag, esélye sem volt. Amikor felkiáltott, hogy én vagyok Zöld lovag kegyelmezzetek meg, akkor pár percre abbahagyták az ütlegelést. Minden orangután szeme rászegeződött, egyikük pedig tetőtől talpig végigmérte, majd kétszer körbejárta, az akkor már földön fekvő Zöldet. Ezt követően éktelen, lovagunk által soha nem hallott röhögés félében tört ki, majd intett a társainak, akik vele együtt folytatták Zöld elnáspángolását" - fejezte be Csönd lovag, és hatás szünetet tartva Zanza lovagra meredt.
"Ennyi?" - kérdezte kissé csalódottan Zanza.
"Ennyi öcsém, ennyi. A többit már meséltem. Zöld lovag sem emlékezett többre, csak arra, hogy a majmok ütötték verték, majd arra hogy felébredt Csöndescsönd ágyában" - mormogta Csönd.