Zanza és Mesemondó elhagyva Falfűlfalvát jó ideig együtt folytatták útjukat. Mesemondó az út alatt Zanza nem kis örömére rengeteg mesét mondott, amelyek számtalan igaz történeten alapultak.
Az egyik ilyen mese, a templomos lovagokról szólt, akik felgyújtották saját remplomukat, mert úgy vélték, abba maga az ördög költözött be. "Ha jól sejtem nem sokára Templomfalvára érünk, amiről a következőket hallottam - kezdte mondókáját Mesemondó, majd ígyfolytatta: - Egykoron ez a település, mézzel és tejjel folyó vidék volt. Itt volt a messze földön híres templomos lovagok rendjének főhadiszállása.
A rend lovagjai egymás után nyerték a csatákat, így birodalmuk határai is egyre kijjebb és kijjebb tolódott. A rend lovagjai olyan gazdagok voltak, hogy még a lovaik páncéljai is aranyból voltak. Aztán egy napon, pontosabban a rend fennállásának 1245-dik évének hatodik hónapjában és tizedik napján egy olyan esemény történt a lovagkor történetében, ami mindent megváltoztatott. Egy paraszt fiúcska kopogtatott a rendfőnök, Riátó lovag ajtaján. A lovag, aki mindig rettentően elfoglalt volt, először elzavarta a fiúcskát, de az pár óra múlva újra kopogtatott, s azt mondta követeli, hogy a rendfőnök hallgassa meg mondandóját. Riátó annyira elcsodálkozott a fiúcska erőszakos hangnemén, amit vele szemben talán még soha senki nem mert megengedni, hogy beengedte a szobájába. A fiú pedig mesélni kezdett, egy varangyosbékáról, aki a lovagrend templomában lakik, s minden éjfélkor átváltozik egy olyan lénnyé, akinek karmai és szarvai vannak. Riátó annak ellenére, hogy félelmetesnek tartotta a fiú elbeszélését, meg volt győződve róla, hogy annak nincs ki mind a négy kereke, vagy hogy démonok szállták meg. A rendfőnök nem akarta tovább hallgatni a számára zagyvának és félelmetesnek tűnő beszédet, s megkérte a fiút, fejezze be, s távozzon, amíg jókedvében találja. A fiú azonban, mintha meg sem hallotta volna Riátó szavait, tovább folytatta, s egy tüzes szekéren a rend templomába érkező majomról kezdett mesélni. A rendfőnök ekkor odalépett hozzá, hogy megfogja a fiúcska grabancát és erőszakkal kitegye az ajtaján. Hanem a fiú kicsusszant a keze közül, s egy zsebéből előkapott hajtűvel szíven szúrta a rendfőnököt. A szobában jelenlévő rendfőnöki titkár, miután meglepetéséből felocsúdott, a fiú felé rohant, de az addigra már az ablakpárkányon volt, ahonnan a mélybe vetette magát" - a történet mesélésében ide érve Mesemondó szünetet tartott, s indítványozta Zanzának, hogy mielőtt tovább meséli a történetet, térjenek be az útjukba eső fogadóban, ahol megvacsoráznak, s utána majd folytatja ezt a nem mindennapi elbeszélést.