"Így van, ezt jól tudod" - hagyta rá Mesemondó. Majd tovább mesélte: "Hét nap, hét éjszakát ment pihenés nélkül Zomo, amikor megérkezett Hatvanverbe. Ez egy nagyobb város volt akkoriban, amiben több tízezren laktak. De alig hogy megérkezett meglátta Helgát, a városi cipész legkisebb lányát, aki igaz még csak Zomoval volt egykorú, de olyan szép volt, hogy messzeföldről jött cipészek versengtek a kezéért. Lovagunk első látasra úgy beleesett a lányba, hogy elhatározta vagy ő lesz a felesége, vagy nőtlen marad. Érdeklődött itt is ott is a városban, és megtudta, hogy Helga apja csakis kizárólag cipészhez szándékozik hozzáadni a lányát. Épp úgy, mint a másik három lányát, azaz Helga nővéreit, akik már réges-régen elkeltek. Zomo lovagnak mit volt mit tennie, gyorsan ki kellett tanulnia a cipész mesterséget. A szomszédos településen, az alig száz kilométerre lévő Levendulafalván talált egy gyermektelen cipész házaspárt, akik örökbe fogadták a lovagot, aki természetesen álnéven mutatkozott be nekik. Zomo gyorsan tanult, biztos a szerelem hajtotta, így alig pár hónap alatt, jobban mint egy gyorstalpaló tanfolyamon, megtanulta a szakma csínját-bínját" - itt félbehagyta mondókáját Mesemondó, mert a sok beszédtől ugyancsak kiszáradt a torka.