Majd folytatta: "Hanem egy cipész, nem hívhat ki egy lovagot. Ezzel érvelt Zomo apósa, Lali is, aki győzte lebeszélni vejét arról, hogy örültséget csináljon, és nem csak magára, de egész családjára veszedelmet hozzon. Zomo egy ideig hallgatta az após szolgalelkű érveléseit, aminek minden mondata úgy kezdődött, hogy a mi drága jó urunknak, Kék lovagnak joga van ehhez, joga van ahhoz. De hiába érvelt az após, Zomo csak egyre dühösebb és dühösebb lett. Amikor apósa már addig jutott az érvelésben, hogy micsoda megtiszteltetés érte, nem csak Zomot, de az ő egész házát is, azzal, hogy Kék lovag ágyasa lehet Helga, nem bírta tovább, s felfedte valódi énjét. Azaz elárulta, hogy ő valójában született lovag, s csak egy gyorstalpalót végzett cipész mester. Na erre aztán végképp nem számított szegény Lali. Jó ideig szóhoz sem jutott, csak mereven nézett Zomora, s ingatta a fejét. Majd körbetáncolta Zomot, s tépte és tépte a haját. Ekkor felesége, Erzsó lépett közbe, s az őrület jeleit mutató Lalit egy liter borral és egy kupica pálinkával próbálta gyógyítani. A 'gyógyszer' meg is tette a hatását, mert Lali cipész megvidámodott, és nótákat próbált énekelni. Annak ellenére, hogy az ének iszonyatosan, már-már fülsiketítően hamis volt, nem is lett volna baj, de szegény Lali minden nótájában Kék lovagot dicsőitette. Erzsó ekkor megkérte vejét, hogy menjenek át a cipész műhelybe, s beszéljék meg ezt a párbaj dolgot. Négyszemközt maradva az anyós megölelte Zomot, s a következő érveléssel próbálta jobb belátásra bírni: Kék lovag népe és Sárga lovag népe, amelyből te is szármozol ősidők óta halálos ellenségek. Rengeteg csatát vívtak egymás ellen, amelyből, hol az egyik, hol a másik lovagrend került ki győztesként. Nemrégiben, alig múlt idén öt éve, a két főlovag békét kötött egymással, de ennek ellenére a mai napig nem szívelik egymást" - Mesemondó itt szünetet tartott, s a lovag felé nyújtva butykosát indítványozta, hogy pihenjenek egy kicsit.