Mesemondó megtörölve pálinkától nedves bajszát így folytatta: "Szóval Zomot, apósa idegösszeomlása után, anyósa kezdte győzködni, hogy ne csináljon hülyeséget. Hiszen ő úgy tudja, a lovagi jog szerint, Kék lovagnak még párbajozni sem kell kiállnia, mivel Zomo mindeddig eltitkolta a városban lovagi voltát. Sőt, ha Kék lovag ezt megtudja, joggal nézheti Zomot kémnek. A kémeknek pedig, szintén a lovagi jog szerint, kötél általi halál dukál. Így Helga anyja, azaz Zomo anyósa, a bölcs Heléna, azt javasolta, hogy Zomo mielőbb szedje a cókmókját, és illa berek nádak erek, hagyja el Hatvanverbét."
"Az, hogy szomorú ez a történet, azt még értem, de mi belőle a tanulságos?" - kérdezte Zanza.
"Ha Zomo lovag, nem cipészként, hanem lovagként kérte volna meg Helga kezét, akkor is megkapta volna, mert egy cipész soha nem mondhat ellent egy lovagnak. De mivel ifjú cipészként nősült, így csak annyi jog illette meg, mint egy cipészt, vagyis egy lovaggal szemben semmi. Ha Zomo nem cipésznek adja ki magát, akkor valószínű, hogy Kék lovag nem is mert volna szemet vetni a szépséges Helgára. De ha ennek ellenére is el akarta volna csábítani a fiatalasszonyt, vagy netalán nőrablásra vetemedett volna, akkor Zomo nemcsak kihívhatta volna párbajra, de szintén a lovagi jog szerint ez kutya kötelessége lett volna. Hiszen ilyen szégyen mindenképpen vért kíván. Tehát Zomo vagy meghal a párbajban, vagy visszaszerzi hites feleségét" - elemezte a történetet Mesemondó.