"Már nagyon közel vagyunk a váromhoz, de nem mehetek úgy el Zalán lovag szomszédom mellett, hogy meg ne látogatnám. Ha ezt tenném, abból világraszóló botrány kerekedne" - mondta Zanza Gyihának. S már fordította is lovát a mellettük látható vár irányába. Hanem a vár kapuja tárva nyitva volt, s hiába kiabált azon be Zanza, hogy drága barátom itt vagyok gyere ki.
Kissé mérgesen rontott be Zanza a vár kapuján, de ami ott fogadta, azt egy életen át nem felejtette el. A vár udvarán itt is ott is felkoncolt katonákat, s vérbefagyott harcos parasztokat látott. "Mi történt itt? Ezt nem tehette más, csak Fekete lovag" - morfondírozott Zanza. Ha itt van kihívom párbajra, s megölöm, gondolta, miközben benyitott a lovagterembe, ahol Zalán lovag a trónján szokott üldögélni. De most nem ült ott senki, hanem az egész teremben hulla, hulla hátán volt. "Hol vagy Zalán barátom?!" - ordította elkeseredésében Zanza. Választ erre sem kapott, de amikor lerogyott a padlóra, s az ég, pontosabban a mennyezet felé pillantott, hogy esküt tegyen az élő Istenre, meglátta a csilláron felakasztva, ráadásul egy törrel szíven átszúrva Zalánt.