Már eltelt egy nap, de Gyiháék még mindig sehol. Időközben Zanza kinevezte ideiglenes helyettesévé Dáridót, akivel megtanácskozta, hogy mitévők legyenek. Végül arra a döntésre jutottak, hogy pár embert hátrahagyva Gyiha várható érkezési irányába veszik útjukat. Ezt főként azzal indokolták, ha közelebb merészkednek a várhoz az ellenség könnyen felfedezheti őket, s rájönnek a haditervükre.
Alig bontottak tábort, amikor az őrök jelentették Zanzának, hogy lóhalálában egy lovas közeledik feléjük.
"Ez csak is Gyiha lehet. De miért egyedül jön?" - gondolta elmerengve Zanza. Majd rohant a lovas elébe, aki sejtésének megfelelően, tényleg Gyiha volt.
"Mi a baj? Miért csak egyedül jöttél? Hol vannak vitézeim, hol vannak fegyvereim?" - záporoztak Zanza kérdései.
"Jönnek ők is, csak az ágyúk vontatás miatt lasabban haladnak. Úgy egy napi járóföldre lehetnek még. Én azért jöttem el tőlük, hogy megnyugtasam uramat" - hadarta el válaszként Gyiha.
"Rendben, elindulunk feléjük, s egyesítjük a két sereget. Tudok egy rövidebb útvonalat, azon megyünk Zombo várához" - határozott Zanza.
Majd nyeregbe pattanván, jobban mondva csak akarván, mert a nagy sietségben a lóraugrásnál nem a hátán, hanem a ló túlfelén landolt. Talán nagyobb baj is lett volna, ha nem áll a ló túlfelén Dáridó, aki elkapta a lovagot.
E kis galibát követően aztán megindult a sereg, hogy egyesüljön Zanza lovag várőrségével.