A biztonsági intézkedések megtétele után odafordult a fiúhoz: "Mondja fiatalember hol és mikor látta maga Trombitás lovagot?"
"A sötét erdő egyik megperzselődött fájának legeslegtetején ül meztelenül Trombitás, mert a ruhája elégett, amikor embereid felgyújtották az erdőt. De nem egyedül van azon a fán, hanem több száz csörögi majommal körülvéve" - válaszolta a fiú.
"Ne bolondozz fiam, még soha nem hallottam arról, hogy egyáltalán léteznének csörögi majmok. Áruld már el nekem, miféle jószágok ezek?" - mondta Zanza, aki alig bírta leplezni félelmét.
A fiú suttogva a következőket állította: "Nem hisz nekem maga, pedig ott van Trombitás. Ő ért a csörögi majmok nyelvén, s velük együtt még ma éjszaka megtámadja sereged, és hidd el győzedelmeskedni fog feletted. Pontosabban nem feletted, hanem sereged felett. A csörögi majmok rettentő dühösek rád, amiért felgyújtottad az erdőjüket." Alig fejezte be mondandóját a fiú, Zanza felé rontott. A vitézek minden igyekezetük ellenére sem tudták megállítani. Egyedül Gyihának sikerült Zanza elé vetnie magát, akit a fiú egy hajtűvel halálra sebzett.
Miközben mindenki Gyiha életének megmentésével volt elfoglalva, a fiú szószerint majom fürgeséggel, kereket oldott. Egyetlen hatalmas ugrással a sátor bejáratánál termett, s mire a többi vitéz odaért, a fiút elnyelte a sötétség.
"Ennek fele sem tréfa" - gondolta Zanza, s kiadta a parancsot az azonnali tábor bontásra, és a mielőbbi indulásra.
A halott Gyihát össze-vissza csókolgatta, s megígérte neki, ha hazaér ebből a csatából szobrot állíttat neki várában.
Miután hű főfegyverhordozóját eltemették, s a csapat is összekészülődött, Zanza éppen felugrott a lovára, amikor az előttük fekvő erdőben lángok csaptak fel. Zanza dermedten látta, hogy az erdő szélén rengeteg majom néz velük farkasszemet, élükön pedig Trombitás lovag és az imént nála járt fiú áll. Jó messze voltak a seregtől, de Zanza látni vélte, hogy Trombitásnak éppúgy, mint a fiúnak szarvak vannak a fején.
"Hátra arc, és teljes gőzzel előre!" - adta ki a parancsot.